A cikk írója, Gánti Bence az Integrál Akadémia magyarországi megalapítója, vezetője, tanára, integrál szemléletű pszichológus, klinikai szakpszichológus. Fogadd szeretettel az írását!
A személyiségünk kapcsolatokban alakult ki (anya-gyerek és család), és azokban él tovább, “tartódik fenn” jelenleg is, így hát ott lehet fejleszteni is. A kapcsolatok pedig jórészt a beszédben keletkeznek, nonverbalitás ide vagy oda, ha két ember együtt van, nagyrészt beszéddel töltik ki a teret, és amit oda beleteszel, az teremti meg percről percre a saját énállapotodat és a kapcsolati teret.
Az egyik pálfordulat a belső úton annak a felfedezése, hogy a helyzetek jobbá tételéhez gyakran nem csinálni kell valamit, hanem a már megindított cselekvéseket abbahagyni. A leállás, az elengedés gyakran a megoldás: a bonyolítás-mentesítés. Ebből eredően sokszor nem attól lesz jobb a helyzeted, ha valamit csinálsz, hanem ha elengeded azt. Ebből fakadnak a következő pontok, melyeket jómagam is gyakoroltam, részemmé váltak, ezért belső meggyőződéssel osztom meg.
1. „MONDJ” CSENDET!
Sokszor, amikor reflexszerűen beszélnél – „mondj csendet”! Növeszd a csend készségedet!
Amikor körülötted negativitás keltés megy: tarts csendet, ne válaszolj! Egyszerűen maradj csendben és figyelj!
Amikor körülötted felesleges csevej megy, ami fáraszt: tarts csendet! Satöbbi. Sok helyzetben be fog jönni.
A csendet kiegészítheted hümmögésekkel. “Hm. Hm.” vagy “Aha”, “váo” stb.
A csend és hümmögés kombináció az egyik leggyorsabb leszerelése a nyugtalan tudatnak és a másik embernek, illetve a helyzetnek.
Ha belső békét akarsz, akkor abba kell hagynod a pillanat bonyolítását azáltal, hogy még és még és még beszélsz.
2. HAGYD EL AZ “ÖNLEHÚZÓ” közléseket!
Hagyd abba magad “lenegativizálását” a beszédben! “Lehet, hogy hülyeséget mondok, de…” / “A fenébe de marha vagyok, megint nem vettem sót!” /
Helyette: csend, “delete gomb”, vagy közvetlenül azt mondod, ami utána jönne: pl. „Lehet, hogy hülyeséget kérdezek, de van időd beszélgetni most?” ›› Tiszta: “Van időd beszélgetni most?” (egyszerűen elhagyjuk az önlehúzó mondatrészeket).
Ettől megtisztul a beszéded és az énérzésed, valamint a kapcsolataid.
A beszéd nem egy mellékes kiegészítő dolog a személyiség- és kapcsolatfejlődésben, hanem MAGA A KÖZÉPPONTI LÉNYEG-ek egyike!
3. POZITÍV ÁTFORDÍTÁS RUTIN
Vegyük ezt a példát: “A fenébe de marha vagyok, megint nem vettem sót!”
› elhagyod az önnegatív részt, és ennyi marad mint lényeg: “nem vettem sót”. Ezt átfordítod pozitív céllá: “veszek sót”. Ennyi. Így az elme átáll arra a pályára: pozitív, célirányos. Ez az ÉLET ösvénye.
A negativitás ismétlése a hanyatlásé. Válaszd az életet! A “pozitív” a kommunikációban nem azt jelenti, hogy “szép és jó dolgokat mondogatni”, hanem, hogy azt mondom ami van, ahelyett, hogy arra mutatnék rá, ami nincs.
Pl. “azt szeretném, hogy ne legyek kövér” (negatív cél – fókuszba a „mit ne” kerül) › átfordítva: “azt szeretném, hogy lefogyjak” (pozitív cél: fókuszban a „mit igen”).
Ha beépíted a fejedbe ezt az átfordítási rutint, akkor hatékonyabb, célirányosabb életed lesz, több életerővel! Használhatod másokkal is, ha negatív célt mond, rákérdezel, hogy mi az ellentétpárja, amit helyette szeretne.
4. HAGYD EL A PANASZKODÁST!
A problémás helyzetek megnevezése azért, hogy megoldjuk a helyzetet: reális, érvényes. Eredetileg erre való a panasztétel.
Viszont egy olyan kultúrában élünk, ahol sokszorosan túlhajtjuk ezt, sokat panaszkodunk feleslegesen.
Ha 10-ből 8 panaszkodást elhagysz, akkor közelítesz a reális élethez. Próbáld ki!
Mit csinálj helyette? Mondj csendet! – azaz ne mondj semmit, tarts csendet!
Kérdés észreveszed-e egyáltalán, hogy panaszkodsz? A magyar embereknél gyakran az egyetlen kommunikációs alap a közös panaszkodás. A találkozásokkor a „Hogy vagy?” „Milyen volt?” kérdésekre azt szokás mondani, hogy az adott dologban mi volt a hiány, a tökéletlenség. Nos, jogodban áll kiszállni a „népőrület”-ből, és független autonóm emberként védeni a saját tudatodat. Ezt úgy tudod megtenni, hogy te magad szállsz ki a panaszkodás konvenciójából.
5. HAGYD EL A GÚNYOS POÉNKODÁST!
Egy másik konvenció a humoros poénba öltöztetett gúnyok, iróniák, mint apró verbális agresszió megnyilvánulások lövöldözgetése a térbe.
Ilyenkor az emberek nem azért nevetnek, mert olyan jól érzik magukat, hanem, hogy a feszültséget oldják.
Ha magasan intelligens is a mentális bravúrod a poénban, a lényeg, ami történik: a finom fájdalomokozás a térben akkor is, ha nevetnek.
Hozd meg a “nem ártok” döntését belül, az erőszakmentességet, s ezt meghozva érdemes leállni az apró fájdalomokozó poénokkal.
6. CSÖKKENTSD A FECSEGÉST – TÖBB BÉKÉT, CSENDET TARTS!
Kevesebb beszéd, több csend. Együtt lenni, ismétlem: együtt LENNI… azaz lenni… a csendben élhető meg teljesen. A beszéd csökkenti az együtt LÉT élményét.
Persze ha sose beszélnénk, az kínos, fura és mesterséges lenne (kivéve megállapodott elvonulási helyzetek) – ezért az arányt keresd, tudod-e csökkenteni a fecsegést, ha fecsegő típus vagy, és megadni azt a kegyemet a másiknak, hogy ne a hangzuhatagod által legyen elöntve.
A legpontosabb javaslatom ez: figyeld a másik fiziológiáját, azaz arcát, mozdulatait, finom reakcióit – és érezz rá, hogy mikor vagy sok neki. Miközben beszélsz, figyeld őt, a szemeddel nézd! A testjelzésein látszik mikor elég s mikor jó a csend. Vagy épp mikor várja a beszédet. Kérhetsz visszajelzést is, hogy jó-e neki épp.
Ha viszont épp az a karakterfixációd, hogy sosem beszélsz, megfigyelő vagy és kivonod magad a kapcsolati helyzetekből, a térből: akkor neked nem a csendet kell gyakorolni, hanem a kapcsolódást.
7. HAGYD ABBA A BIZALOMRONTÁST!
A férfi nyíltan agresszív: neked megy. A nő rejtetten: úgy árt, hogy a hátad mögött mások szívében a beléd vetett bizalmat rontja azáltal, hogy rólad rosszakat mond. Ez ugyanolyan agresszív, mintha egy férfi pofon csap kézzel. Sőt!! Az látható, ez nem. Akár férfi vagy, akár nő, a női részednek ez az ármánya, míg a férfi részednek a nyílt agresszió. Hozd meg a nem ártás döntését, és ne tedd meg a bizalomrontást! Ha belevonnak, állítsd le vagy szállj ki! Javasold az illetőnek, hogy beszélje meg a panaszolt féllel!
Most 7 pontot javaslok – a Nemes Beszédben vannak más pontok is -, ez egy praktikus kis összeállítás mára.
MIT IGEN?
A „mit ne?” után szóljunk arról is, hogy „mit igen”?
Méltánylás – Adj pozitív megerősítést, pozitív visszajelzést a másiknak! Művit nem kell, hanem azt nézd, mi az, amit tényleg tudsz méltányolni, ami igaz a számodra.
A pohár félig tele! – A helyzetekből meséld el, ami klassz benne, ami örömet adott, amiért hálás vagy. Növeld ezt az oldalt!
Csendtartás – A fenti ismétlése, a csend tartása maga egy pozitív adomány a világnak.
Tisztázó beszélgetés – Akivel konfliktusod keletkezik, beszéld át vele! Tudom, “de vele nem lehet” – mondanád. Erre azt mondom, tanuld meg a Terápiás Kommunikáció és Tiszta Kommunikáció módszereket, és akkor sokszor lehet olyankor is, amikor a normál ember leállna.
KIEGÉSZÍTŐ KOMMENTEK:
a) SZEMÉLYISÉG- ÉS HELYZETFÜGGŐ
Személyiségfüggő. Ha olyan zárkózott ember vagy, aki amúgy sem beszél, akkor a fenti elvek számodra éppen a személyiség-fixációd megerősítésévé válhatnak!
Ha sokat fecsegő, panaszkodó ember vagy, akkor gyakorold ezeket!
Helyzetfüggő is. Van, hogy helye van a beszédnek, és rossz a csend. Nem célunk néma embereket gyártani.
Van, amikor éppen az a jó, ha kiállunk és elmondjuk a véleményünket, vagy megküzdünk egy helyzettel.
A cél: ráérezni a dologra és a jó arányokat eltalálni.
A tréning azt jelenti, hogy egy faktort kiemelsz, ráfókuszálsz, és kigyakorolsz. Lehet, hogy átmenetileg kicsit művi, vagy furcsa (hisz egy “izmot” erősítesz), ugyanakkor ez be fog épülni a többi faktor közé.
A végcél egy sokszínű kommunikációs és kapcsolódási készség kialakítása, amiben bőven van helye a csendes jelenlétnek, a nagymértékben lecsökkent negativitásnak és a megnövelt pozitivitásnak is.
Ezért meg kell dolgozni, tudatos döntés és gyakorlás eredménye, magától nem kerekedik beléd.
b) OKÉ, HA NEM VAGY TÖKÉLETES!
Ez előbbi pontokkal játssz, kísérletezz, gyakorolj! Egy valós lelki-spirituális ember nem tökéletes.
Lehet, hogy néha észreveszed, hogy ő is olykor ironikus, panaszkodik, fecseg.
De azt nem látod, amikor csendjében vagy pozitív válaszában belső döntések és elengedések sorozata van. Azt szűri ki a figyelmed, amikor ellentmond a tankönyvi szabálynak.
A cél tehát nem a steril tökéletesség se magadban, sem mások megítélésben.
Az éppen, hogy nagy dolog, ha egy stabil 70%-os változást elérsz magadban! Ha pl. 10 beszúrásból csak 3-mat szúrsz be, akkor 7-tel jobb lett a világ benned és körülötted!
Ha 10 fecsegő percből három lesz és 7 perc nyugis: annyival több békét hoztál a világnak.
c) ÁTENGEDED
Átengeded magadon és mész tovább.
Nagyon sok mindent át kell engedni magunkon, ha spirituális emberek akarunk lenni.
Kevésbé reaktívak, “nyugodtabbak” vagyunk, több a megtartó képesség, a csend, a mélység, a nyugalom. A nyugalom sokszor viszont nem azt jelenti, hogy belül semmi nem moccan, hanem azt, hogy a csendtartással, és a negatív beszéd elhagyásával nem adunk energiát annak, ami belül felkerekedett, vagy egy külső izgató esemény hatására belül kerekedik épp – hanem hagyjuk felbukkanni, átmenni rajtunk majd szertefoszlani. Ez a jógikus út, a spirituális út, a meditatív út, a misztikus út: a megtisztulás ösvénye.
****
Ha szeretnél többet tanulni ezekről, gyere és tanulj nálunk!
