“Az a gyerek, az a gyerek, nem, nem, nem az én vérem,”
R-go
Létezem
Megvan az a kép, amikor a szülők értetetlenül állnak gyermekük előtt és vakargatják a fejük búbját, hogy vajon kire ütött ez a gyerek?
Nekem megvan. Enyhébb esetekben csak viccesen, durvább esetekben már előrehozott mellhangon dördültek el ezek, vagy ehhez hasonló mondatok. Ahogy telt az idő, megszoktam, hogy valami mindig van, amiben elütök a szüleimtől. Jó lett volna, ha felismerik bennem az egyedi és megismételhetetlen természetet és elfogadják kíváncsiságomból fakadó, sajátos törekvéseimet a világ megismerésére! Azonban ez nem így történt. Az esetek többségében neheztelések, fejcsóválások és büntetések lettek lezárva azzal, hogy: “Én csak jót akarok neked!”
Akkor kaptam igazi elismerést, ha olyan megoldásokat választottam a nagybetűs életbe való beilleszkedéshez, melyek nekik is jól beváltak. Az elismerés pedig mindennél jobban kellett, mert így éreztem, hogy szeretnek és ha szeretnek, akkor nem fognak faképnél hagyni vagy kipenderíteni.
Felnőtté válásomra már teljesen sajátomnak éreztem a módot, ahogyan próbáltam az élet nehézségeit megugrani. Nem tűnt fel, hogy megoldásaim nem az enyémek. Fel is sültem velük időről időre, mert ami náluk működött, az én életemben csődöt mondott.
Aztán jött a családállítás és minden megváltozott. A módszernek köszönhetően világossá vált, hogy a szülő - gyerek kapcsolat nem választható. Egy olyan örök kötelék, mely a legmélyebb hatással bír. Még akkor sem felbontható, ha senki sem felelt meg a másik igényeinek, elvárásainak vagy vágyainak. Sikerült kiszabadulom ezek útvesztőiből és eljutnom ahhoz a mindenek felett álló és épp ezért, tiszteletet és megbecsülést követelő tényhez, hogy szüleim a legnagyobb dolgot, az életemet ajándékozták nekem.
Dönthetek, szerethetek, választhatok másképp, hihetek másban, élhetem az életem úgy, ahogyan engem tesz boldoggá, de csak akkor, ha nem érzem azt, hogy tartozom nekik.
Tisztelet és megbecsülés. Ha erre képessé válok, akkor felszabadulok a tartozás vélelmének köteléke alól.
“Mit szólsz, milyen az élet,
Az a fontos, az a fontos, az a fontos, hogy élek”.
R-go
Létezem